A szülők és nagyszülők útján járva az őszi napsütésben, Szárazberken

Gyerekek, ifjak és felnőttek együtt idézték fel azokat az ősi, hagyományosnak számító kerti és konyhai feladatokat, amelyek az őszi betakarításhoz kötődően lassacskán feledésbe merülnek, hiszen a felnövekvő generáció tagjai, inkább a kész ételek vásárlásához szoknak, mint inkább ahhoz, amit faluhelyen régente szégyen volt kihagyni. “Bezzeg a mi időnkben” – jelentették ki jogosan két esztendővel ezelőtt a berki asszonyok, amikor olyan megélt valós dolgokról meséltek, amelyekre eléggé kételkedően reagáltak a fiatalok.

Mi történt azóta? Mi történik a mai fiatal életekben? Bizonyosak lehetünk benne, hogy értékeink átadásának elmulasztása az ő életüket fogja megnehezíteni a későbbiekben! Nem lehetünk folyamatosan mellettük és nem végezhetjük el helyettük a feladatokat! Ezek a gondolatok késztették az esemény szervezőit arra, hogy az előző közös sikereken felbuzdulva ismét félretegyük a telefonokat, és felállva a számítógépek elől megcsodálják, kézbe vegyék, ízleljék és hálát adjanak Isten által teremtett természet ajándékaiért. Az esemény egy elméleti bemutatóval kezdődött, ahol közösen megnézték a résztvevők azokat a betakarítással kapcsolatos munkálatokat, amelyeket a felnőtt- és az idős korosztály a kilencvenes és kétezres évek elején még végeztek, manapság inkább csak beszélnek róla, mint valamilyen szép emlékről. Bizony egyik sem volt könnyű, de a nehéz és sokszor verejtékkel járó mezei munkában jelen volt a közös sors, az egymás segítése, a kaláka, amelyeket ma már nehezen tudunk elképzelni, hiszen a multik világában élve, ezeket az értékeket a világváltozással járó gyorsaság kezdi eltörölni.



A csapat azt követően összeszedte a református templomkertben a diókat, majd következett a szőlő szüretelése, a tökök összegyűjtése, sárgarépa és petrezselyem kiásása, a paprika, az alma, a káposzta, a kukorica, a burgonya és cukorrépa szedése. Jutott bőséggel a felsoroltakból a kosarakba, de ezzel nem lett vége az eseménynek, sőt ekkor kezdődött igazán minden, hiszen a kert után, most a parókia udvara telt meg sötétedésig igazi lármával. Különböző műhelyeket alkotva, a presbitérium és a nőszövetség irányításával végezték a részvevők a nekik tetsző tevékenységeket. A kicsik diót törtek és töklámpásokat készítettek, a nagyobbak darálták, illetve préselték a szőlőt, majd azt is kipróbálhatták, hogy milyen a káposztát kézi gyaluval felaprózi és savanyítani. Mások kukoricát morzsoltak vagy burgonyát válogattak, az ügyes kezű lányok fűzték a paprikákat, míg a fiúk egy csoportja aprózta a tököt és a cukorrépát.

Sötétedéskor bevonult mindenki a Gabriella Gyülekezeti Házba, ahol közös vacsora és táncház következett. Tartalmas nap volt, legyen még ilyen! – mondta búcsúzáskor mindenki. Az esemény a Bethlen Gábor Alapkezelő Z.R.T. és a Communitas Alapítvány támogatásával valósult meg.